Hírek   |   Novellák   |   Regények   |   Az iróról

2. A szolgálati kutya alkalmazása


Pihenj! Ül! Fekszik!

Nem maguk, a hétszázát neki, hanem ezek itten a lábom mellett! Maguk meg hogy néznek ki? Mint valami vert sereg. Na, és ezek a bazzeball sapkák! Mindenkiét megtapodták, he'? Vagy lementek focizni, oszt nem akadt féltégla kapufának?

Végre, hogy elhelyezkedtek. Csituljanak, ámberek, csituljanak!
Na, ma nem készülünk semmi különleges akcióra, nem lesz kábítószer-razzia, elfogás, tömegrendezvény, így ma felhasználom az alkalmat, hogy frissítsem a tudásukat okítólag! Ma a szógálati guttyáról akarok beszélni. A guttyás kolléga idehozta a lábom mellé ezt a három ebet, aszonta, hogy szemléltetőleg, meg azt is, hogy nem nagyon kéne hirtelen mozdulatokat tenni, mert még kiképzés alatt vannak, mint az albán hadsereg, aztán félünk, hogy netán öntudatukra ébrednek. Szóval mostan mereven fogok állani itt, mint a sztalagtit.
Na, bemutatom az ebeket, balról jobbra: György, Dabljú, Bús.

Mint aztat maguk is láthassák, a György egy spániel, akit komolyan kiképeztek kábítószer kutatására, jelzésére, előkaparására, és mint az a kiképzés legutóbbi fázisában nem kívánt mellékhatásként kiderült, elfogyasztására is. György a csaliként kirakot Ekaszt... Eksza... Ex-szta-zit megette. No, azóta ugyan maradt spániel, ám viselkedésére nézve farkasölőnek hiszi magát. Hiába, amilyen az input, olyan az output!
Márpedig nála az input igen hatékonynak bizonyult.

Mellette Dabljú foglal helyet, típusára nézve rótvájler a szentem, s mint ilyen, izráeli származású. Még körül is kellett metélnie a guttyás kollégának, mert nem akart begyünni, oszt körbe kellett vágni a padlószőnyeget, amin ült, rátenni egy asztallapra, aztán ide becibálni. Dabljú járőrguttya, s mint ilyen, önállóságban már az egyedüli igazoltatásig jutott. Igaz, olvasni nem tud, de a személyit úgy eszi, mint a jutalomfalatkát, s ezzel permanenes feljelentési okot biztosít gazdája számára, hozzásegítve őt a napi kiadott feljelentésszám összegereblyézéséhez.

A harmadik eb, vagy ahogy tanult vasi kollegám szokta volt mondani: áb, a Bús névre hallgat. Ő német juhász fajtájú. Nyomkövetésre használjuk, noha a szakirodalomban nem lelhető fel Magyarországon Dózsáig visszamenőleg ötven métert meghaladó hosszúságú, sikeres nyomkövetés. Akkor volt egy szerencsétlen török szpáhi, akit a guttya a sátráig követett, de csak azért, mert a szerecsen ellopta a kutyának szánt, romlófélben lévő copákot. A nyomkövető guttya nem más, mint PR-fogás. Az állatpógár azt hiszi, jó valamire.
Éppen e haszontalanság miatt Bús ki van képezve szagminta felismerésére is. Nyóc közül is csalhatatlanul felismeri a szagmintát! Viszont nem tudja megmondani, hogy kié, szóval körülbelül annyit ér, mint a Kálmán érettségi papírja.

Jól jegyezzék meg: a guttyával úgy fel vagyunk fegyverezve, mint a PFSZ!
Na, kérem, hogyan is lehet a guttyát alkalmazni? Ennek négy fajtája van, kódnevek szerint Zöld, Tök, Makk és Piros.

Először a zöld üzemmód: guttya pórázzal és szájkosárral alkalmazva. No, ennek fő területe a rendőrnap! Ott liheg a Nivában, a gyerkőcök meg paskolgatják. A gazda persze szentségel, hogy még az ő napján is itt kell rohadni a kantáros gyatyóban, mint egy óvodás, oszt sehol egy korsó sör.

Tök üzemmód: guttya pórázzal, szájkosár nélkül. Ez akkor javallott, ha le kő csillapítani valamely pógárt, aki a demokráciából csak a demo-ig jutott. Nos, Tök üzemmódban a guttya az ellenszegülőnek azon részeire csap le, melyek az üzemmód nevét kölcsönözték. A guttya akkor tud lecsapni, ha kell ? ha nem.
Ebből egyébként meg tudják jegyezni, ha az Őragy Úr kikérdezi. Tök, mint tök, értve? A delikvens miatt ne aggódjanak, ő is meg fogja jegyezni, meg amúgy is: aggódjon ő. Amúgy ezért kell idejében elmenni a sparheltbankba, oszt akkor mán nem érhet meglepetés, ha a kispohár benn van a hüttőbe!

A Makk üzemmódnál a guttya póráz nélkül, ám szájkosárral van ellátva. No, ez a rendőr diszfunkcionálása! A guttya ilyetén üzemmóggya ugyanis általában a guttyavezető "hinnye a szentségit, hova szaladsz, te bolhazsák!" kezdetű körmondatait indukálja, illetve olyanfajta, a guttya irányában megvalósuló üldöztetést, melynek során felszerelésünk nagyobb részét elhagyjuk, akárcsak a könnyebbülni vágyó léghajó! Csakhogy nekünk a kedves raszta fiatalember a barna kezivel nem adja ám vissza a pisztolyt, meg a bilincset! Úgy eltűnik vele, mint óertété idején a TV2! Ne haragudjunk rá, nem személyes ügy, neki egyszerűen vizsgatétel a rendőrtől lopni, kell a kreditpontjaihoz, mert duplán számít.

A negyedik a Piros üzemmód, na, ez ám a veszélyes! A guttyát póráz és szájkosár nélkül alkalmazzuk. Olyan ez, mint amikor Hannibal Lecter kimenőt kap. Engedjék el az ebet, aztán uccu, ki merre lát! A befogást bízzuk szakemberre.

Az ijedségre igyunk vizet, hiszen az akció kötelező eleme a lajtoskocsi, cukorbetegeknek meg a lightos-kocsi.
A szógálati guttya elengedésénél csak egy veszélyesebb van: ha visszagyün. Akkor egy ember tartja a pórázt, egy biztosít, kettő pedig segítségért kiabál. Ha a guttyát sikerül befogni, az puszta szerencse, igyunk rá egy ászokot. Kálmán, nem ám csak ezt jegyzi meg, mint a múltkor, aztán jelenti a főkapitánynak, hogy aszontam, lehet inni, mint lóállat, ha guttya van alkalmazva! Alig győzte leszedni az asszony a parolimról a csillagokat, pedig nem is rég varrta fel olyan szép apró öltésekkel, hogy még a nyelvit is kidugta közben! Hozzá is varrta a téli sapkához az ördögadta! Oszt, ahogy ott káricált a kucsmával a szájában, egy pillanatra azt hittem, végezni akar a perzsamacskával! Még örültem is, hogy ilyen csúnyán végzi az a dög!...
Hogyhogy MELYIK, Kálmáááááán?!?!?!?!?

Hé! Hol van Bús?! Fel! Vigyááááázzz!!!

Hírek   |   Novellák   |   Regények   |   Az iróról