1. A forgalomirányítás
Jó reggelt, leülni, csendben lehet maradni!
Nem bubog, figyel! Na! Ma kérem alássan ki köll segíteni a kollégákat, mert triatlon verseny van a város körül, oszt az összes közlekedési kolléga ott fogja magát mutogatni pógárbarátilag, oszt terelgeti azokat a vén hülyéket, akik nyócvanyóc évesen, megszökve a vastüdőből ott tekernek 2 km/h tempóban a menet végén. Ebből következően mi fogunk ma forgalmat irányítani. Láttam a szolgálatvezénylést, s ezután egy nagyobbfajta mécses meggyújtásával, vezeklő orcával kértem az Urat, hogy világosítsa mán meg az elmémet, miért mérte reám ama csapást, hogy a Kálmán is ebbe a váltásba került. Majd kértem az Urat, hadd ússzam meg épen, egészségben ezt a napot, hogy aztán onokáim körében a kályha mellett ihassam a szilvóriumot, ha végleg kiöregszem.
De az Úr nem hagyott nekem lehetőséget, így itt vagyok.
Szóval, ámberek nekünk köll ma forgalmat irányítani a közlekedésiek helyett. A mi helyünkre vizsgálókat vezényelnek, az övékére igrendeseket, azokéra meg nyomozókat. Szóval, ha ma nem borul össze az egész hóbelevanc, akkor soha!
No, akkor a továbbképzés dióhéjban. Hát kérem, mi is az a forgalomirányítás? Először is azt köll tudni, hogy a forgalmat nem kell irányítani, merthogy az csak úgy van. Mi maximum akadályozni tudjuk. Az a nagy gond, hogy kizárólag a közlekedésiek ismerik a karjelzéseket, az ótósok viszont csak KRESZ-könyvben látták. Csakhogy a lapon nem pörög ám a rendőr, mint a motolla! Ezek meg mit csinálnak, ugye? Kiáll az út közepére, oszt má' sityereg is jobbra, lenget balra, beriszál, és fordul, egy-két-hár-egy-két-hár, és emeli a karját, lássuk a hónalját és fordul, fordul, fordul! Na, kérem, a múltkor láttam a Síteleki főtörzset, hát az kérem a Sóvária Táncversenyen is megállná a helyét! Nem is értettük, mit akar. Összenéztem a mellettem dohogó trabantossal, az meg csak letekeri az ablakot, hogy "mit nézee' azze'? Te vagy a rendőr, mennyé' má'! Há' én tudjam, mit mutogat, he?" A mai napig is ott állnánk a két párhuzamos sávban, ha nem vesszük észre a fékhibás kamiont, amint növöget a visszapillantóban. No, csak kiszóltam a Sítelekinek, hogy "pucolás, Gézám, pucolás!", oszt ami a pallógázba belefér!
Hát, szép temetése volt, lőttünk is géppisztollyal, amire évek óta nem volt példa. Na, olyan is lett az eredmény, ezzel aztán nem vennénk fel a versenyt a bin Ládennel.
Szóval maguktól egyértelmű, sallangmentes integetést kérek. A miénk a Roberto Carlos körút és a Lisztharmat kereszteződése. Nem vészes, mindössze kétszer két és kétszer három sáv, mellette kerékpárúttal, és egy balra nagy ívben kanyarodó villamossínnel, a szélén vasútvonal, mellette taxiállomás, és mint tudják, ott van a tűzoltóállomás, és azok ha köll nekik, jönnek, aki bújt, aki nem!
Jól figyeljenek, mert csak egyszer mutatom meg.
Ez az alapállás, ez fog menni maguknak. Karok a test mellett, lazán. Ez egyben azt is jelenti, hogy maguk előtt és mögött mehet a forgalom. Amikor aztán ez már így van egy ideje, és rohadtul a süt a nap a szemükbe, meg lehet fordulni. De nem ám csak úgy hirtelen! Először fel köll emelni a karjukat a magosba a bottal, az az úgynevezett "Szabadság szobor formáció". Ez jelzi, hogy sárgára váltott a rendőr, mindjárt fordul a forgalomnak az iránya. Aztán, mikor már mindenki elment, fordulnak kilencven fokot.
Mennyit, Kálmán? Úgy van, kilencvenet. Ez fontos. Ha több, vagy kevesebb, lehet, hogy elengedik a villamost, neki a vonatnak. Na, lesz is akkor BKV Volán ? GYSEV találkozó!
A következő figura a széttett karú forgalomirányító. Amennyiben ezt fekve adja elő, az nagyon rosszat jelent, és általában nem áll nagy karrier az illető előtt. Az állva széttett karú forgalomirányító, az úgynevezett "Jézus-pozícióban" áll. Ekkor szintén előtte, meg mögötte mennek az ótók. Jó esetben.
A harmadik figura: az egyik kéz előre, a másik oldalt, vagyis a "Sarokgarnitúra pozíció". Ilyenkor a balra nagy ívben kanyarodó forgalmat engedjük el.
Figyelem! Minden Sarokgarnitúra és Jézus közé be kell iktatni egy Szabadságszobrot, és két Szabadságszobor sosem követheti egymást, mint ahogy két Sarokgarnitúra sem, mivel az már U-alak! Két Jézus meg ugye sose vót!
Kerülendő pozíciók. Az elsőnél a könyökök fülmagasságban vannak, az alkarok az arc előtt kissé lógó állásban, egymás előtt keresztezve helyezkednek el. A szem kidülled, a karok résén mered előre. Az ilyen pozíciót "Passió" néven ismerjük, általában egy-két másodpercen belül fokozott hanghatás, fékcsikorgás kíséri.
Szintén kerülendő az a testhelyzet, ahol a forgalomirányító testére merőlegesen kinyújtja karjait, tenyerét maga elé tartja, ujjait széttárja, és kézfejét oldalra mozgatja. Ez a "Legyező", általában szintén erős hanghatással jár.
Ezek a kötelező gyakorlatok, a szabadon választott rövid programot mindenki maga állítsa össze és magyarázza meg jelentés formátumban, mellékelve az okozott kárról szóló iratokat.
Jól jegyezzék meg, ha Jézusból Passió lesz, akkor keresztre feszítem magukat.
A fehér bot mellett használható még forgalomirányításra a síp. Kálmán, magának nem adok, már hármat lenyelt, erőlködjön. Tudom, hogy ha erőlködik, mindig sípol egyet, nem is akármilyet, de ez most nem téma, menjen vele bélgyógyászhoz, majd jól megkábelezik, mint a Sokol rádiót. Ugyanakkor, ha megint nekiáll a dobogó tetején sípolgatni a karjelzéseivel ellentétesen, akkor egész egyszerűen megnyúzom, maga konzervagyú.
A többieknek mondom elrettentésképpen, Kálmán tavaly egy hétig a közlekedésiekhez volt vezényelve, de aztán annyira dicsérték, hogy vissza kellett vennem, pedig többet lobbiztam azért, hogy eltűnjön, mint a parlamentium egész évben. Állítólag valami veszélyes anyagot szállító kamiont meglékelt, hogy abban kábítószert visznek. Hiába jajveszékelt a török sofőr, hogy "Policáj, ne őrülj, Ahmed könyörög, ha bököd, döglök rögtön, röpülök ötfele!" Ez meg csak aszondja, hogy "Csihadj, janicsár! Nem dőlök én be a füstös képednek, na nyissad csak ki azt a szelepet, különben a szemed előtt kötöm össze a füleidet!" Aztán lett is akkora kráter az útban, hogy három álló nap hordta bele még az Őragy Úr is a követ, míg feltöltöttük. Szegény akkoriban lett Őragy - pedig addig alezredes volt. Istenem, már engem is majdnem előléptettek alhadnaggyá, de ez most már csak szép emlék, nekem ahhó' most már minimum hősi halottnak kő lenni! És ezt magának köszönhetem, Kálmán, hogy ne vette vóna észre a bába, mikor megjelent a lába!
Na, menjenek dógozni, én meg megnézem, van-e még valami a vérmintás dobozban...
|
